+3634388088
info@acsteszer.hu
2887 Ácsteszér, Kossuth Lajos utca 45
Táncsics Mihály
Általános tartalom
Táncsics Mihály életrajza
1799. ápr. 21-én született Ácsteszéren és 1884. jún. 28-án halt meg Budapesten. Jobbágy származású író, pedagógus, publicista és politikusi pályát futott be. Szülőfalujában takácsinasként kezdte, ám egy hajdú botozása miatt megszökött és különböző helyeken tanítóként dolgozott. Tanulmányait Nyitrán, Kecskeméten s Budán végezte. Állandó szegénysége miatt nem tudta befejezni a jogi egyetemet.
1838-ban feleségül vette Seidl Terézt, aki egész életében támasza, harcostársa volt. Hat gyermekük született, de csak egy érte meg a felnőttkort. Írói munkássága elején nyelvészeti kérdéseket taglaló írásait a cenzúra betiltotta, elkobozta, de ugyanerre a sorsra jutottak további tanulmányai is. A reformkor irodalmának tanulmányozása a politika felé terelték a figyelmét. Az 1830-as évektől megjelenő irányregényeiben a polgári átalakulás programját népszerűsítette. A cenzúra miatt írásai csak külföldön jelenhettek meg Lipcsében, Jénában, Drezdában: Népkönyv, Sajtószabadságról nézetei egy rabnak, Hunnia függetlensége, Józanész, stb. 1846-ban elindult gyalog, hajón, szekéren európai körútjára. Londonban érte a hír, hogy lánya meghalt és családja többi tagja is beteg. Azonnal hazaindult, de mire hazaért, már két gyermekét temették el.
Népkönyve miatt le akarták tartóztatni, azonnal menekülnie kellett, Brodban talált menedéket. Onnan hazaszökve elfogták és sajtóvétségért bebörtönözték. Innen 1848. március 15-én szabadították ki. Ettől kezdve a magyar szabadságharc legismertebb szereplője lett. Siklós országgyűlési képviselőnek választotta. Áprilisban beindította a Munkások Újsága c. lapot, amit rövidesen betiltottak. A Nemzetgyűlés 1848. decemberében Debrecenbe menekült, velük Táncsics és várandós felesége is. 849. március 15-én megszületett kislányuk, akit Kossuth iránti tiszteletükre Lajoskának kereszteltek.
A szabadságharc bukása után Táncsics előbb bujdosó lett, majd hazaszökött pesti lakásukba. A hatalom távollétében halálra ítélte. Felesége saját házuk alatt ásott egy gödröt, ahol 8 évig rejtőzködött. Az amnesztia után illegális röpiratokat terjesztett, valamint az 1860-as március 15-i tüntetés szervezése miatt 15 évre bebörtönözték. Az 1867-es kiegyezéskor megvakulva szabadon engedték. Egy medikus bravúros műtéte után visszanyerte a látását. Orosháza országgyűlési képviselőjének választotta. 1869-ben megjelent az Arany Trombita c. újságja, mely a munkásegylet közlönyeként is működött. Nevét viseli ma is az Ácsteszéri Önkormányzat havi lapja. Önkéntes rabsága alatt kezdett bele Életpályám c. önéletrajzi kötetébe, amit később fejezett be.
Hamarosan az új politikai erők ellehetetlenítették, anyagilag tönkrement, házát elárverezték. Feleségével öreg korukra nyomorogtak, földönfutóvá lettek, könyveit nem vásárolta senki.
1884. június 28-án a Fiumei úti temetőben több ezer főnyi tömeg kíséretében, Hermann Ottó méltató szavaival búcsúztatták el Táncsics Mihályt. Temetése néma tűntetés volt a hatalom ellen. Irodalmi, politikai és kritikai munkái, tanulmányi máig fennmaradtak és tanulságul szolgálhatnak napjaink történelmének is. Szülőfalujában, Ácsteszéren emeltek először szobrot a szabadságharc felejthetetlen hősének. Ma nincs olyan város, falu, település, ahol egy-egy utcát, közintézményt ne neveztek volna el róla.
Stancsics Erzsébet
