Ácsteszér története

       „  Aki nem ismeri a múltat, nem ítélheti meg a jövőt. A múlt az a talaj, amelyen állunk. „ - Habsburg Ottó

                                                                                                                         

    Ácsteszér történetét most,  a XXI. században,  számos ismert és kedvelt internetes portálon meg lehet találni. Utána lehet nézni a legfőbb adatoknak, amit  erről a kis bakonyi faluról tudni lehet.

Álljon itt most a község történetéről két, volt általános iskolás diák – Áment Szilvia és Horváth Tünde-  honismereti gyűjtése, melynek ők jártak utána, s írtak le. Bár  azóta mindketten édesanyák, nem is a községben élnek, de reméljük a „gyökerekre „ szívesen emlékeznek vissza ők is. 

Ismerjék meg az ő  dolgozatukból Ácsteszér  történetét.

      Ácsteszér kis község volt Veszprém megyében, de 1950-től  Komárom megyéhez tartozik. Magyar és német római katolikus lakosokkal, körjegyzőséggel. Szabályos görögkereszt alakú, tehát négy utcájú helység, központjában a templom érdekes vízválasztó csomóponton áll és szép vidéken fekszik.

     Közvetlen környéke ősidők óta megtelepült hely. ÉNy- felé a Kertaljai dűlőn rézcsatokat, gyűrűket, bronz nyílhegyeket és vésőket , pénzeket, a szőlők melletti Bokorkútnál pedig régi edényeket találtak. Errefelé a földeken a feltört ugar göröngyei között gyönyörű festményekkel ellátott vedrek, tálak, korsók töredékeiből egész halmokat hordott itt össze Rómer Flóris. Terjedelmes épületmaradványok nagy római telep egykori létezését bizonyítják.

    A középkori falu tót lakói ácsok lehettek  ( teszár = ács, ebből lett az egyet jelentő Ácsteszér név ), mely már 1393-ban Alch-Thezer néven Csesznek vár tartozéka, s a mai uradalmi major átellenében lévő kis magaslaton, az úgynevezett  faluhelyen állott. 

Az 1488.-i adólajstromban tévesen „Pezer” alakban szerepel, mint Kincstartó István birtoka, melytől 27 írt adó járt. 

   Teszér 1699-es pecsétnyomóján ekevas, fejsze és liliom látható, melyek közül a fejsze egyértelműen a famegmunkálásra, fakitermelésre utal.

    Itteni templomának romjai közt 1819-ben egy vitéz rézsodronyos ingbe takart tetemét ásták ki, ujjain gyémántos aranygyűrűt találtak.

    A török alatt elpusztult község helyett, attól DNy-ra, a dombra 1773-ban telepítette a mai községet gróf Esterházy Gábor cseszneki birtokos német és kevés magyar családdal. Plébániát is ő alapított 1785-ben, Szent Márton tiszteletére. Temploma ,mely későbarokk stílusú műemlék , 1792-94-ig épült, melyhez gróf Esterházy Gáborné, született Grassalkovich Klára hercegnő 100 000 téglát,szent edényeket és ruhákat , Hoffer József győri polgár szentségtartót adott. Először 1832-ben, majd a 19. század végén és utoljára 1972-ben restaurálták.

    1853-ban gróf Esterházy Ferenctől Ácsteszért megvette özvegy gróf Losánszky Adalbertné, született Esterházy Angelika csillagkeresztes hölgy. 

     A templom előtti téren áll a község híres szülöttének, Táncsics Mihálynak- eredeti nevén Stancsics Mihály ( 1799-1884 ) bronz mellszobra. Közadakozásból emelte a Táncsics-Bizottság 1886-ban,mintázta Andreska József, érbe öntötte Blohó János, gránit talapzatát faragta Gerendai András. A község D-i végén álló dombra 1851-52-ben Rusz János plébános hét stációs kálváriát építtet. A felette DNy-ról emelkedő Tüske-hegyről szép kilátás nyílik az erdőkkel borított hegyes, völgyes szép vidékre.

A második világháború harcai 1945. március 27-én értek véget a község területén.

  Most, a XX. században, mikor mi itt élünk ebben a kis faluban, büszkék vagyunk elődeinkre, ápoljuk hagyományainkat, s tovább fejlesztjük az általuk megálmodott világot.

  „ Akkor tudjuk megjósolni a jövőt, ha megismerjük a történelmet. Ha tudni akarja valaki a jövőjét, ahhoz ismerni kell a múltját és történetét. Csak így lehet megoldást találni.”